2024. március 14., csütörtök

Kérdés: Miért gondolják, hogy a föld több milliárd éves?

 A “melyidő” pogány származása

A biblikus történet szerint, a föld kb. 6-7 ezer éves. Ezzel szemben, az az elképzelés, hogy a világ több milliárd éves annyira elterjedt a modern kultúrában, hogy sokan természetesnek veszik. De honnan származik valójában?

Általában azt gondolják, hogy a radiometrikus kormeghatározó módszerek bebizonyították, hogy a kőzetrétegek több millió, sőt több milliárd évesek (lásd: 2024.03.02.-án posztolt bejegyzés), pedig a hosszú korszakok fogalmát már a XVIII. század végétől kezdve tételezték fel. Ennek a kőrétegek és a bennük található fosszíliák volt az alapja, és csak később az először 1907-ben Bertram Boltwood által használt sugárzó módszerek.

A mélyidő fogalma, viszont, sokkal régebbi annál. A teljesség igénye nélkül, kiemelek néhány dolgot.

Az egyik első nagy civilizáció, amely a Bábeli Torony eseménye után létrejött, Sumer volt. Dél Mezopotámiában helyezkedett el (ma: Irak), és a kr. e. harmadik évezred második felében virágzott. A legkorábbi még meglevő írott szövegek Sumerből származnak, többek között a történelmi feljegyzéseket tartalmazó Sumer Királylista (SKL). A lista Sumer kiemelkedő városainak uralkodóit tárgyalja, de a legelső nevek egy nagyméretű árvíz előtti periódusból származnak. Az árvíz előtti időből nyolc név szerepel, de e királyok életkorai sokkal magasabbak, mint az Özönvíz előtti pátriárkák korai a Biblia történetében. A számok arra mutatnak, hogy 241.000 év telt el a teremtéstől az árvízig. Csak spekulálhatunk arról, hogy miért fújták fel ezeket a számokat. A sumerok talán azt akarták, hogy ők fölényben vannak más népekkel szemben, tehát arra mutattak, hogy ők a legrégebbi civilizációt képezték, visszanyúlva sok ezer évig. Ugyanez lehet igaz későbbi birodalmakra, akik tovább nagyították az évszámokat.

A Babiloniak (Káldeusok) részletes történelmi feljegyzéseket vezettek. Berosszusz a káldeus bablionbeli Bel istenség papja kr. e. 280 körül írta Babilonaika című három könyvét , amely Babilon történelméről és kultúrájáról szólt. Azt állította, hogy a legrégebbi civilizáció Babilon volt, amely az özönvíz előtt több százezer évvel keletkezett. Azt is írta, hogy 36.000 év telt el az özönvíz és Nagy Sándor között, és a világegyetem teljes kora 2.160.000 év.

A hinduizmust befolyásolta Babilonia, feltehetően eredetileg az Indus-Völgyi civilizáció idejében, nagyjából egykorú a Sumer kultúrával. A hindu kozmológia fejlődött és szerteágazott az évek folyamán, de úgy tűnik, hogy a világegyetem jellege ciklikus, és Brahma élete több mint három száz billió évig tart.

Az ógörög kultúra kapcsolódott Babilóniához, valamint Nagy Sándor miatt Indiához is. A régi istenekben való hitük gyengülésével, és a filozófia kr. e. hetedik századi keletkezésével, az evolúcióhoz, természetes kiválasztódáshoz és az ősnemzéshez hasonló elméleteket tárgyalták milétoszi Thalész, Anaximandrosz és Empedoklész. Felvetődött, hogy a világ több millió éves.

Az ősegyház idejéhez érkezve, az epikureus és sztoikus filozófusok, akivel Pál apostol találkozott Athénban (Ap. Csel. 17,16), evolúciós elképzeléseket vallottak. A Szentírás, viszont, azt tanítja, hogy Isten mindent teremtett, és minden ember származik Ádámtól és Évától. Sokan az ősegyházatyák közül, akik jól ismerték a görög gondolkodást, az Isten által nemrégi teremtést vallották, és a filozófusok elképzeléseit megtagadták. Ezek közül vannak Jusztinusz Martír és Antiochiai Teofil (kr. u. II. század), Origenész (III. sz.) és Ágoston (IV. sz.).
Teofil azt írta: „Isten … a létezőt a nem-létezőből készítette.” Így magyarázta: „Ők (a görögök) ezeket (az eredetről szóló) állításokat találgatás és emberi gondolkodás által tesznek, és nem az igazság szerint.” Ez a megjegyzés jelentős, és ugyanúgy vonatkozik a sokkal későbbi evolúció támogatókra, a XVIII. századtól kezdve.

A kereszténység elterjedésével, a görög és a római kultúra korábbi hatása elgyengült, a Biblia és az Egyház befolyása felváltotta.

A Reformáció nyomában jött a modern tudomány keletkezése, és annak úttörői, mint például Copernicus, Newton és Faraday, hittek Istenben és a teremtésben. Nicolaus Steno a XVII. század közepe táján írta a Rétegtan alapelvei című könyvét. Bizonyos részletekkel kapcsán téves volt az elmélete, pedig azt hitte, hogy a réteges kőzetek a Noé napjaiban lezajló világméretű Özönvíz által létrejöttek, és azt is, hogy a fosszíliák valóságos élőlények maradványai voltak.

(Korábbi időkben, a görögök azt gondolták, hogy az ő isteneik odatették a fosszíliákat a kövekbe, hogy megtévessze őket. A Középkorban, pedig, ez megváltozott, mert az ördög odatette azokat, hogy megtévessze a keresztényeket.)

Aztán jött a Francia Forradalom, a Reneszánsz, és a klasszikus művek iránti megújult érdeklődés. Annak idején, a franciák meg akartak szabadulni a királyoktól (és a királynéktól), de létezett az a felfogás, hogy a királyokat Isten jelölte ki, és Ő adta nekik hatalmat, kenetet. Az azt jelentette, tehát, hogy meg kell szabadulni Istentől is. Olyan korabeli írok, mint Voltaire, újra vezette be azt a görög elképzelést, hogy a föld régi és az élet természetes módon keletkezik az élettelen dolgokból.

Ezek a nézetek skót írókat is befolyásoltak. James Hutton a XVIII. század végén írta Elmélet a földről (Theory of the Earth) című könyvét, amelyben azt tételezte fel, hogy a föld végtelen öreg. Charles Lyell jogász a Földtan alapelveit (Principles of Geology) című könyvét adta ki 1830-33-ban. Az uniformizmus alapelvét vezette be a geológiában, hogy „a jelen a kulcs a múlthoz”. Privát levelekben azt a szándékát felfejezte ki, hogy meg akarja szabadítani a tudományt Mózestól, azaz, a teremtésben, valamint az Özönvízben való hittől.

Végre érkezünk Darwinhoz, aki a Beagle hajón való utazása közben elolvasta Lyell könyvét, és visszatérésekor összebarátkozott vele. Darwin nem találta ki az evolúciót, csak előmozdította. A rétegtani oszlopot úgy építették fel, hogy feltételezték mennyi idő kell hozzá, hogy lassú folyamatokkal ülepedjenek le a kőrétegek, és ahhoz, hogy bizonyos csiga fajok fejlődjenek ki az evolúció által.

Még az ókorba visszamenőleg is, minden elképzelés az evolúcióról és a hosszú időkről csak a spekulációra és a feltevésre épült. Alapvetően „kitaláltak dolgokat.” A földtani oszlop és az évmilliók már megvoltak, és ezeket tanították is, mielőtt akármilyen tudományos módszert gondoltak volna ki a hosszú korok mérésére. Mint például, a radiometrikus kormeghatározás. Az, viszont, egy másik történet – vagy cikk.

Összegezve, az elképzelés az evolúcióról és a mélyidőről nem tudományos, nem alapul a kísérleteken és az ismételhető tapasztalatokon, hanem az világnézet amelynek az alapja a pogány filozófia.


Források:

Hubbard, Joseph. Evolution and the iniquity of our fathers

https://www.youtube.com/watch?v=B29gi8x1oDM

Mortenson, Terry. “Deep time” and the church’s compromise.

https://answersingenesis.org/creationism/old-earth/deep-time-and-churchs-compromise-historical-background/


2024. március 2., szombat

Kérdés: Bizonyítja-e a radiometrikus kormeghatározás, hogy a föld több milliárd éves?

 Korábbi cikkemben, tárgyaltam a szénizotópos kormeghatározást, amely metódus a kőrétegek, illetve a több milliárd éves korok mérésére nem használható1. Más módszerekről, viszont, azt állítják, hogy nagyon hosszú időket mutatnak ki, ezek közül a legismertebbek az urán/ólom és a kálium/argon. Egyébként, akár 100 módszer használható arra, hogy a föld maximum korát határozhatjuk meg, és ezek közül sokan fiatal életkort mutatnak ki, de az egy másik cikk témája lehetne.

A radiometrikus kormeghatározás alapelve a radioaktív bomlási láncon múlik, például, a föld kérgében a legmagasabb atomrendszámmal – ami a magban levő protonok száma – bíró a legnagyobb mennyiségben természeten előforduló elem az urán, amelynek két fő izotópja van (238 és 235). Az urán-238 – 238 az atomtömeg, amely a magban levő protonok plusz neutronok száma - 14 lépcsőfokon keresztül (8 α és 6 β) bomlik, amíg végül is ólom-206 nem lesz belőle2. Ha egy kőzet uránt tartalmaz, tehát, a mintában levő urán-238, valamint ólom-206 mennyiségét mérik. Az urán-238 felezési ideje 4,5 x 109 év, és mivel a láncban szereplő egyéb elemek felezési idejei ennél sokkal alacsonyabbak, ha a megmért mennyiségeket és e felezési időt tudják, állításuk szerint a minta korát számolhatják ki. A megkapott eredmények általában évmillióktól évmilliárdokig terjednek.

Bár a kőzetmintában levő izotópok mennyisége, valamint a sugárzó elemek felezési ideje magas pontossággal mérhető, bebizonyíthatatlan feltételezésekből kell kiindulni, ha a korokat számolják. Ilyen feltételezések a következők:

1. Semmilyen leányelem nem volt jelen a kőzet alakulásakor.

2. Nem történt se beszennyezés, se közbenső láncszem kiszivárgása.

3. A leány elem teljes mennyisége radiogén, azaz, eredetileg urán volt.

4. A teljes számításban levő időszak alatt, a felezési idő állandó maradt.

Megjegyezendő, hogy mikor Bertram Boltwood 1907-ben az urán/ólom kormeghatározó módszert fedezte fel, a földtani rétegoszlopot már kidolgozták, az évmilliók elképzelésével együtt, mindenféle tudományos alap nélkül, azon kívül, hogy megszámolták a kőrétegeket, és tippeltek arra, hogy azok mennyi idő alatt ülepedhettek le.

Manapság a leggyakrabban használt módszer a kálium/argon3. Ennek az oka lehet, hogy a kálium 2,6%-ával, nagyobb mennyiségben fordul elő a Föld kérgében, mint az urán, bár ez utóbbi is mindenhol található (2,8 ppm). Ez az alapján működik, hogy a természetben előforduló káliumnak három izotópja van: K-39 (93,3%), K-40 (0,01%) and K-41 (6,7%). A K-39 és K-41 stabil magok, a K-40, pedig, radioaktív, és 1.248 x 109 éves felezési idővel kétféle módon bomlik: a β-sugárzással kalcium-40 felé és az elektronbefogással argon-40-et eredményezve, és e két irány aránya 89:11. A Ca-40 nem hasznos a kormeghatározásban, mivel a kalcium nagyon gyakori összetevője a kőzeteknek, és Ca-40 a leggyakoribb izotópja, tehát a radiogén anyag mennyisége nem meghatározható. De az argon-40 szintén a légkörben levő argon 99,6%-át teszi ki, tehát, ugyanaz a nehézség áll fenn.

Az U/Pb-hoz hasonlóan, feltételezések szükségesek a K/Ar kormeghatározó módszer használatához:

1. A K-40 bomlási sebessége Ar-40-ig állandó, a hőmérsékleti és nyomási változások nem befolyásolják azt. A Ca és az Ar felé bomlási arány szintén állandó.

2. A természetben a K-40/K-39 arány állandó, mert a K teljes mennyiségét mérik, hogy megbecsüljék a K-40 mennyiségét.

3. Az összes Ar-40 kiszivárgott, mikor a kőzet olvadt állapotban volt, tehát a mintában jelenlevő Ar-40 mennyisége a kő megszilárdulása óta a radioaktív bomlás által halmozott fel.

4. Sem K sem Ar se be- se ki- nem lépett a rendszerhez vonatkozóan a kőzet megszilárdulása óta.

Ezek közül, mindegyik meglehetősen problémás. Könnyen lehet, hogy a felezési idő és a bomlási arány módosulhatnak. Az Ar-40 bizonyos mennyisége lehetett jelen, mikor megszilárdult a minta. A be- és kiszivárgás a rendszerhez vonatkozóan nagyon valószínű, mivel a kálium oldódik vízben és mozoghat a kőzeten keresztül. Ugyanúgy, az argon nemes gáz, amely szintén beléphet a mintába, illetve kiléphet belőle.

Az, hogy problémások ezek a módszerek, ki is mutatható. Például, mikor különféle módszerekkel határozzák meg a kőminta korát, gyakran nem azonosok az eredmények. Egy példája ennek az, hogy Okudaira et al. mérte egy délkelet Indiából származó amfibolit nevű kőminta izokrón korát. A rubídium/stroncium metódussal a 481 millió éves korát kaptak, a szamárium/neodímium módszerrel, viszont, majdnem megduplázódott az eredmény: 824 millió éves lett.4

Ezen túlmenően, mikor a történelmi beszámolók alapján ismert korú kőzeteket tesztelik, még mindig évmilliókat, illetve évmilliárdokat mutatják ki. Például, a Washington állambeli Mount St Helens nevű vulkán 1980-ban tört ki, elfújva a hegy csúcsát. Azóta, új lávatömb képződik a kráterben. Az új kőzeteket a kálium-argon módszerrel határozták meg, amely 350 ezer éves kort ad átlagosan5. A Hawaii állambeli Hualalai vulkánból származó Kaululeha lávafolyás történelmi felírás szerint 1801-ben formálódott ki. Különféle radiometrikus metódusokat használva, ennek a korát 140 millió és 2,96 milliárd év közötti eredménnyel mérték.3

Az a tény, hogy az ismert korú kőzetek radiometrikus módszerekkel meghatározott korai annyira helytelenek, erősen mutatja, hogy nem szabad feltételezni ezeknek megbízhatóságát az ismeretlen korú minták esetén. Az egykor élő dolgok kormeghatározására használt C-14 módszerrel szemben, amely erősen támogatja a Föld fiatal korát1, az egyéb radiometrikus kormeghatározó metódusok, mint pl. az U/Pb és a K/Ar, kimutatható pontatlanságuk miatt, igazán semmit nem mondhatnak nekünk a Föld abszolút életkoráról.


Hivatkozások:

1. Bizonyítja-e a C-14-es kormeghatározás, hogy a kőzetek több száz millió évesek?

2. A teljes lánc így néz ki: U 238 → Th 234 → Pa 234 → U 234 → Th 230 → Ra 226 → Rn 222 → Po 218 → Pb 214 → Bi 214 → Po 214 → Pb 210 → Bi 210 → Po 210 → Pb 206.
Hasonlóan: U 235 → Pb 207 (7 α és 4 β)
Th 232 → Pb 208
(Pb 204 nem radiogén eredetű)

3. David A. Plaisted, Radiometric dating, online:
https://www.bible.ca/tracks/dating-radiometric.htm#agree

4. Idézi: Tas Walker, Radioactive dating methods, online:
https://creation.com/radioactive-dating-anomalies

5. Keith Swenson, Radio dating in Rubble, online:
https://answersingenesis.org/geology/radiometric-dating/radio-dating-in-rubble/


2024. február 28., szerda

Kérdés: Mivel Ádámnak és Évának három fiú született, honnan származott Kain felesége?

 Mózes első könyvének negyedik részében azt olvassuk, hogy Ádám Évával két fiút szült, Kaint és Ábelt (I. Mózes 4,1-2). Kain megölte Ábelt, aminek következtében Isten elűzte, hogy kóborló legyen a földön (4,12). Később azt is olvassuk, hogy a harmadik fiú, Sét is megszületett (4,26).

A következő részben, választ találhatunk. Itt Ádám utódjait sorolja fel, Sét vonalában, ami így kezdődik: „Amikor Isten embert teremtett, Istenhez hasonlóvá alkotta. Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján. Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek. Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.”

Ezek a nemzetségtáblázatokat tartalmazó részek, úgy tűnik, nem ragaszkodnak szigorúan időrendhez, tehát, Ádám és Éva többi gyerekei közül legalább néhányan Kain elűzetése előtt születhetett volna. Felesége is Ádám és Éva gyermeke, esetleg unokája lehetett. Ugyanaz vonatkozna Sét esetére is.

A tiltakozás, viszont, folytatódik úgy, hogy az vérfertőzés lenne, amelyet Isten betiltott. Nem is szólva arról, hogy gusztustalan.

A közeli rokonok házassága, azonban, addig nem tiltotta be Isten, amíg évezredekkel később meg nem jelent a mózesi törvény (Lásd: III. Mózes 18,6-18. 20,17-21. V. Mózes 27.20-23). Ez időpont előtt, Ábrahám felesége Sára is féltestvére volt (I. Mózes 20,11-12), amilyen házasságot később betiltott a törvény (III. Mózes 18,9). Ábrahám napjaiban, pedig, semmit nem szóltak ellene.

Kain házassága saját testvérével így megindokolható, többek között: annak idején nem volt más választása, nem voltak más emberek a földön. Olyan házasságot csak sokkal később tiltott be Isten. A tudomány szempontjából, pedig, a kezdetnél, Ádám és Éva idejében, a humán genom tökéletes állapotban lett volna. Isten látta, hogy minden, amit teremtett „igen jó” volt (I. Mózes 1,31). Az ember bűnbeesése után, viszont, a teremtés romlandóságnak vettetett alá (I. Mózes 3, Róma 8,20-22), benne a humán genom is. A nemzedékeken át felhalmozódó genetikai mutációk miatt (jelenleg, a DNS molekulában levő három milliárd bázispár közül, 10 másolási hiba történik generációnként), mondhatjuk, bölcstelen dolog lenne, ha közeli rokonok házasodnánk össze és szülnének gyermekeket. Egy kis kitérés...

Befejezésül, ha olvassuk a Biblikus szöveget, rá lehet jönni, hogy honnan származott Kain felesége.


Forrás:

A Szentírás, új magyar fordítás.

Online: https://www.biblegateway.com/passage/?search=Genesis+1&version=NT-HU